A második alkalmon a csodacsapattal együtt kezdünk bele a terem átrendezésébe: úgy látszik, ez közös rituálé lesz. Péntek van, a nap vége, az iskolahét vége, nagy tehát a kihívás. Az ebéd során a fiatalok cinkos mosollyal köszönnek nekünk, keresnek bennünket a szemükkel. Mindannyian várjuk a délutánt. A péntek és a nagy sportágválasztó felfokozottságában az iskola folyosóján valaki betört véletlenül egy üvegajtót, ez a hír terjed futótűzként, később a foglalkozásban is megjelenik.
Tegnap, az első színjátszó után szülőit tartottunk a résztvevő fiatalok szüleinek. Megtisztelő volt, hogy majdnem mindegyik szülő képviseltette magát. Érdeklődnek a program iránt, nyitottak ránk és készek arra, hogy megteremtsék annak feltételeit, hogy gyermekük részt vehessen a programban.
A mai alkalommal a Játszótér című drámaórát hoztuk el a gyerekeknek, amely a bullying fogalmával foglalkozik. Fő célunk az volt, hogy megismerjék a drámás munkaformákat és, hogy a tegnapi pörgős játéksor után megtapasztaljanak egy elmélyültebb, lassabb formát, ahol teret kap a közös gondolkodás. Ebben a drámaórában megtapasztalhatták a nagycsoportos munka mellett a kiscsoportos és az egyéni formát is. Ez számukra új volt, de nem blokkolta őket. A csapat aktívan, konstruktívan vett részt a drámaórában. Emellett azonban megfigyelhettük náluk is azt, ami erre a korosztályra jellemző: a közös gondolkodás kevésbé pörgős formáit még nem annyira kedvelik.
Németh Ági
