A mai alkalommal sem ért bennünket csalódás semmilyen téren. Csak jó dolgokról számolhatok be. Tökéletes a tér, mindig van segítségünk a pakolásban, valamint egyre kevesebb a zavaró tényező. Amint valaki észlel valamit – például egy hibás, zavaróan kattogó órát – máris cselekszik. Minden egyes kis tagnak érdeke a közös együttdolgozás.
Immár nevünk is van, bemutatom csapatunkat, a Hódjárókat! Három lehetséges csapatnévre lehetett szavazni, így lettünk hát Hódjárók!
Ezen a pénteki napon valamivel korábban kezdtünk, ugyanis sokan szerettek volna részt venni a délután tartandó Mikulás-bulin, melyre titokban mi is bepillantottunk: minden korosztály együtt táncolt, titkos megbeszélések zajlottak a folyosón, az ebédlő igazi diszkóvá vált!
Az órát egyetlen bemelegítő játékkal kezdtük, amely nagy valószínűséggel a gyerekek egyik kedvence lesz a későbbiekben. Ez az úgynevezett Kártyás játék, melyhez egy pakli kártyára van szükség, amiből mindenkinek kiosztunk egyet, és csak akkor lehet egy székkel arrébb menni, ha a játékvezető a mi kártyánkat húzza fel. Például én mikor pikk voltam, csak akkor ülhettem arrébb eggyel, ha a felhúzott kártya éppen pikk volt. Persze ebből néha igazi tumultus lett, egymás ölében ültünk öten-hatan. Végül az nyert, aki legelőször ért vissza arra a székre, ahonnan kiindult. A cél a csapatépítés, az egymás közötti fizikai kontaktus fejlesztése volt.
A játék után – befejezendő a múlt alkalmi munkát – kisebb csapatokban gondolkoztunk azon, hogy mi érdekelheti a mai felnőtteket. Volt itt minden: kapcsolat, munka, gyerek, eltartás, iskoláztatás, hogy legyen mit enni, takarítás, pénz, hobbi, kirándulás, családi programok és még sorolhatnám. A témagyűjtés után kis csoportokban kiválasztottunk egyetlen fogalmat, és abból jelenetet készítettünk, majd megnéztük egymásét.
Ezután több lépcsőben lezártuk a foglalkozást, igyekeztünk közösen karácsonyi hangulatot varázsolni erre az amúgy is jól sikerült péntek délutánra:
Összeírtuk a csapat tagjainak a nevét, és mindenki húzott valakit, akit aztán megajándékozott valamivel: öleléssel, kitartással, boldogsággal vagy éppen lehetőségekkel.
Mindenki írt egy olyan dolgot egy cetlire, amitől szívesen megszabadulna. Ezt nem mutattuk meg egymásnak, hanem mindenki elégette egy edényben.
Végső zárásként pedig mindenki kapott tőlünk egy olyan borítékot, melyben egy személyes üzenettel kedveskedtünk neki. Ez azt mutatja, hogy kezdjük megismerni őket igazán, pontosabban kezdjük megismerni egymást.
