Végre előkerült a karmesteres, valamint a konga nevű játék is. Utóbbit bemelegítésként nagyon élveztük mindannyian, talán annyira, hogy ezért nem sikerült először összerázódnunk, viszont némi gyakorlás és koncentráció után együtt ütöttük a ritmust. Mindegyik játék külön célt szolgált: egy kis „ébresztő”, hang és beszéd, valamint a koncentráció, és az egymásra figyelés fejlesztése.
A mai napon a rövid bemelegítés után, amit Ági tartott, elérkeztünk egy nagyon izgalmas ponthoz. Felolvasásra került egy bizonyos mese, amely mentén dolgozni fogunk kis előadásunkon. A vásárhelyi boszorkákról szól, akik felkerülnek Budára egy házasság miatt, de végül pórul járnak, visszamennek Vásárhelyre és ott is halnak meg.
Szóval felolvasta a mesét Jani, majd közösen beszélgettünk arról, hogy kinek miről szólt a mese, esetleges címötletek is jöttek, például: Hinta-palinta, Vásárhelyi talán-talán, Loncsos Mári, Ilka. (Utóbbi kettő a történet főhőse.)
A továbbiakban mindenki alkotott egy egyéni szobrot, az egyik szereplő helyzetét bemutatva, illetve az adott karaktert egy fontos pillanatban. Itt láthattuk, hogy ki kivel/mivel tud leginkább azonosulni, miután először hallották a mesét.
Az együtt töltött idő második felének az elején kiscsoportokban mutattuk be öt képben a történetet, kvázi ezzel az öt mozdulatlan képpel elmeséltük, hogy miről is szól a mese. A leggyakrabban előkerülő elemek közé tartozott a boszorkány és lánya, a mesében szereplő Hódkirály jelent meg gyakran, Ilka és a budai király házassága, valamint a budai lakosok lefejezése, kivégzése.
Végezetül csoportonként kiválasztottuk a saját képeink közöl a számunkra legfontosabbat, és kibontottuk egy kis jelenetben.
Ezen a napon, bár volt 1-2 hiányzó, a szokásos módon összeszedetten és jól működött a Hódjárók csapata. Nagyon szépen ráfeküdtünk a történetre, amit egyébként Anita talált, a mese nagyon jól illik a korosztályhoz, illetve jól formálható mai világunkban is.
