A mai nap szinte katasztrófa volt. Karácsonyi vásár volt az iskolában, ezért a gyerekek közül sokan már úgy vártak minket, hogy csak félórára tudnak maradni, mert egy karácsonyi fellépésre készülnek. Ekkor már éreztük, hogy valami gáz lesz.
Az előző napi célkitűzéseket vittük tovább ma is, azaz Mindszentről keresünk történeteket, amiket már meg is jeleníthetünk. A gyerekek elsősorban kis csoportban, önállóan dolgoztak.
A foglalkozást teljesen átszerkesztettük, mivel a tegnapi foglalkozáson hallott történetek nem voltak olyanok, amikre a mai foglalkozást ráépíthettük volna. A karácsonyi vásáros mizériával meg el is ment az időnk, így nem jelentett problémát, hogy a fent említett játékok, plusz két bemelegítő játék, plusz a mi karácsonyozásunk kitették az időnket.
A foglalkozás során megint előjött, amit a múltkori alkalommal már megemlítettünk, hogy lassan el kell dönteni, hogy ki akar járni ide, és "be kell zárnunk a kapukat”, mert így nem lehet dolgozni. És mindenki döntse el magában, hogy ez bevállalható-e neki, avagy nem.
Vége a mai alkalomnak, és mi elindultunk Budapest felé. Kicsit szomorúan és elcsüggedve. Nem nagyon tudjuk, hogy mit kell egy olyan helyzetben csinálni, mint amibe most kerültünk. A januári alkalommal már a darabbal fogunk foglalkozni, talán az majd felpörgeti a gyerekeket.
