Elérkezett kis csapatunkkal a második találkozás Hódmezővásárhelyen. Mikor beléptünk a szokásos terembe, a gyerekek, mintha természetes volna, nagy örömmel segítettek kialakítani az órára alkalmas teret. Mikor leültünk, sajnálattal tapasztaltuk, hogy sok hiányzó van a létszámhoz képest, de így is valamivel több, mint a csapat fele jelen volt. Többiek éppen ekkor vettek részt a kötelező iskolai sétán, amely, mint megtudtuk 6 km hosszú, az óra elején erről is beszélgettünk valamennyit.
Ezen a foglalkozáson nagy szerepet kapott a hang és a mozgás. Anita és Jani változatos tervet állítottak össze, de ez alkalommal mindannyian lehetőséget kaptunk egy-egy játék levezetésére.
A gyerekek nagyon koncentráltak voltak, jól tudnak együtt dolgozni, tökéletesen működik a csapat, alkalomról alkalomra egyre mélyebben meg tudják élni a velünk eltöltött időt. Az Ugrai Edina tanárnő által korábban megtartott drámaóra élménye is erősen élt bennük. Nem éreztük a csoporton a csütörtök délután nyomását, végig figyeltek és nem fáradtak el.
Edinától megtudtuk, hogy az iskola nemsokára egy olvasási rekordot kísérel meg: a gyerekek, szülők, pedagógusok nyolc órán át egymást váltva olvasnak a Harry Potterből, és ebben a rekordkísérletben a hozzánk járó gyerekek is szívesen vesznek részt.
Edina ezen az alkalmon is szívesen vett részt játszóként. A gyerekek teljesen egyenrangúként kezelik őt, jelenléte nem hátráltatja őket, de persze tegezni még mindig nehézkes: hol Edina, hol Edina néni. Ezen az alkalmon is volt némi zavaró tényező a foglalkozás közben. Más gyerekek gyakran hagyják bent a teremben a táskájukat, amiért eddig szinte minden alkalommal az óra közben kopogtak be, de a csapatunkat ez egyszer sem zökkentette ki a játékokból.
Ennek a napnak a célja az volt, hogy szépen lassan beússzunk a gyerekekkel együtt a színjátszásba. Az egyik feladatnál bármilyen történetet elmesélhettek a gyerekek, nekünk utánozni kellett őket: azt, amit mondanak, valamint azt, hogyan mondják. Akik kipróbálták magukat ebben a játékban, mind igaz történetet mondtak magukról. Hallottunk például egy történetet arról, hogyan ivott bele véletlenül az egyik gyerek a felnőttek pezsgőjébe. Az ilyen történetek segítségével ismerhetjük meg egyre jobban őket, láthatjuk a számunkra ismeretlen oldalukat, talán közelebb engednek magukhoz. Én úgy érzem, sok kishúgom és kisöcsém lett.
