Matyi és Rita történetei pénteken folytatódtak. Kérésünkre a gyerekek az őszi szünetben a két figurát bemutatták egymásnak, és további tulajdonságokkal ruházták fel őket – pontosabban a fiú szereplőt. A fiktív székkutasi fiatalok árnyalt és egymástól különböző karakterekké váltak, azonban naplójukban a szemfüles drámatanárok találtak hasonló részeket: „… anyu már megint a fejemhez vágta… Igen, én egy problémás kamasz vagyok!”
Azt ajánlottuk a gyerekeknek, találják ki, mire gondolhattak szereplők, mikor ezt írták. Milyen történetek kapcsán kerülhettek a naplókba ezek a mondatok? A játszók öt csoportban közös megbeszélésen alapuló rögtönzött jeleneteket készítettek. Ezek után arra kértük őket, egy erős pillanatot emeljenek ki a lejátszott jelenetből, vagy sűrítsék az abban felrakott helyzetet egy új képben, úgy, hogy mindössze négy mondat hangozhat el.
Színházi helyzetbe emelve mutattuk meg a gyerekek által készített tablókat: zenei aláfestéssel Matyi (Viktor) illetve Rita (Verocs) kezdték el olvasni a naplójukat, és úgy jöttek sorra a képek, mondatok egymás után, mintha megelevenednének a leírt történetek. Ezzel nem csak az volt a célunk, hogy a szereplők által összekössük a különböző helyzeteket, hanem hogy bővítsük közös tudáskincsünket képező formanyelvet. Forrószékre és fórumszínházra is sor került, utóbbira egészen spontán módon. Közösen teremtett szereplőinkben van potenciál: jó néhány ötletünk maradt talonban – indulhat az újabb tervezés!
