Utolsó alkalom a projekthét előtt. Tízenegy gyerek jelent meg, ami azt jelenti, hogy ennyien leszünk a projekthéten is. Öt fiú és hat lány volt ott. Nehézséget okozott a tér, mivel tudtuk, hogy az előadás a művház színháztermébe lesz, ami sokkal nagyobb, mint az eddig megszokott osztályterem. Mint mindig, most is három órától öt óráig tartott a foglalkozás. Utána tartottuk a szülőit. A gyerekekkel úgy kezdtük a munkát, hogy megbeszéltük a számukra szükséges tudnivalókat a projekthétről.
A résztvevők közötti kapcsolat alakulgat. Szépen oldódik, és érződik, hogy közeledünk a célegyeneshez, a projekthéthez. A foglalkozás alatt elkezdtük feltenni az előadás első jelenetét. Elkezdtük rögzíteni, Gábor pedig elkezdte őket instruálni. Az volt az érdekes, hogy bár nagyon lassan, de haladtunk ezzel. Őket is érdekelte ez a munkamódszer. Azt volt nehéz megszokniuk, hogy bár van, amikor nincsen dolguk, de akkor is csöndben kellene, hogy legyek.
Nagyon várom a projekthetet, és úgy érzem, hogy jófelé haladunk. Azt érzékelem, hogy ők is jobban veszik az akadályokat, és mi is elkezdtük megérteni az itteni működéseket. Kevésbé vesszük magunkra a rossz helyzeteket, és mindenre kezdünk felkészülni. Így semmivel nem tudnak majd meglepni minket.
