Kíváncsian vártuk a találkozást a csapattal. A kapcsolattartónk, Ugrai Edina profin előkészítette az érkezésünket: a csoport fele fiú, fele lány, fele vásárhelyi, fele a város vonzáskörzetéből érkezett. A tizenhat fő életkori megoszlása is hasonlóan heterogén: ötödik és hatodik osztályos korosztály is képviselteti magát.
Az első foglalkozásra lendületes játéksorral készültünk, melynek elsődleges célja egymás megismerése, a csoportdinamikák feltérképezése és annak megvizsgálása, hogy milyen témák foglalkoztatják a csoport tagjait. Az egész csoportos munkaforma dominált a délután során. Ugrai Edina részvétele a játékok során nem blokkolja, hanem inspirálja a diákokat. A foglalkozás idejére megajánlottuk a résztvevők számára a tegeződést Edina részéről is, de a tanulóknak még úgy tűnik, idő kell ahhoz, hogy megszokják ezt.
A csoport egészen fantasztikus. Nagy örömünkre nem rajzolódnak ki akadályozó konfliktusok, alá-fölérendeltségek. A gyerekek aktívak, pezsegnek, mindezt úgy, hogy ez az energia jó irányba hat: az órát nem szétzilálja, hanem megtartja. Az első alkalom után az fogalmazódott meg bennünk kérdésként, vajon hogyan reagálnak majd egy olyan jellegű foglalkozásra, ami nem az egymás után pörgő játékok nyújtotta flow élményt adja, hanem lassabb folyású, elmélyült gyakorlatokat beszélgetésekkel, a közös tudás feltérképezésével.
A mai foglalkozás naplóját a gyerekektől kölcsönzött idézetekkel zárom. Arra a kérdésre válaszoltak, hogy mihez hasonlítanák leginkább a mai délutánt: „..mint a lufi; elszáll, lebeg”, „...mint amikor megkaptam a biciklimet”, „...mint amikor először megláttam a kistestvéremet”.
Németh Ági
