Instant kávé, jégkaparás, fagyott üveg. Korán van – nekünk, nem a gyerekeknek. Mindenesetre közös erőgyűjtéssel, koncentrációs gyakorlatokkal kezdtük a napot, majd az előző esti újratervezésünk alapján négy csoportban dolgoztunk. Ezúttal azokat pillanatokat néztük meg, amikor már érezhető az omlásveszély, de még csak repedéseket látunk az építményeken. Hogyan bomlik, inog meg az önbizalom, értékrend, kitartás, bizalom?
Természetesen nem a miénk, az egyre épül, csoportunk elmélyült munkájáért és nyitottságáért igazán hálásak lehetünk. Sokan hordoznak magukkal nehéz sorsokat, ám mindezek dacára rengeteg erő és empátia van ezekben a fiatalokban. Nem csak a színjátszón, hanem a drámaórán is megtapasztalhattuk ezt.
A mesehősök kidőlt kemence bedőlt oldalában sem adják fel. Lehet, hogy néha csak vánszorognak kővé vált hamubasült pogácsákkal, de aztán a másikba kapaszkodva, nekiiramodnak, haladnak, cipekednek, mert mi mást tehetnének? Mennek, mendegélnek tovább.
