Pezseg a reggel a Káva bázisán, pedig még csak reggel fél hét van. Edina reggelivel és kávéval várja a Szélmalmok csapatát; Taki egy utolsó eligazítást ad a két napról, amit Hódmezővásárhelyen, Székkutason és Mindszenten töltünk. Izgatott vagyok. Káva stúdiósként lehetőséget kaptam, hogy egy fontos és kiemelt projekt egyik alkotója lehessek és Taki épp arról beszél, hogy mi itt már nem stúdiósok, hanem kollégák vagyunk. Patonay Anita és Kardos Jani kollégája lettem a hódmezővásárhelyi csapatban.
A kétnapos utunk célja az, hogy megismerjük azt a közösséget, akikkel szeptembertől a közösségi színházat létrehozzuk. Ezt a mi csapatunk a hódmezővásárhelyi Klauzál Gábor Általános Iskolában kezdte, ahol Szilágyiné Szabó Mónika tanárnő természetismeret óráját nézhettük meg az ötödik osztályos gyerekekkel. Izgalmas volt látni azt, hogy mennyiféle eszközzel és milyen változatos óraszervezéssel dolgozik az elhivatott tanárnő. A felszíni vizekről tanultak épp és a tanultak elmélyítését segítette a smart tábla tudatos használatával, zenehallgatással, asszociációs technikákkal a munkafüzet feladatainak megoldásán kívül, így elősegítve ezzel is az elmélyült tudás megszerzését.
A nyílt óra után egyeztettünk az iskola igazgatónőjével és a munkánkat segítő tanárnővel. Megismertük egymás gondolatait a szeptembertől kezdődő közös munkáról, tisztáztuk a fogalmakat és megválaszoltuk a felmerülő kérdéseinket mindkét oldalról.
A délutánt a Sakáltanyán töltöttük. Ezt a nevet a vendéglátóink: Zsuzsi, Ági és Ildi adták a tanyának. Ők három édesanya, akik az egy osztályba járó gyerekeiknek köszönhetően ismerték meg egymást és azóta igazi, erős női közösséget alkotnak. Felejthetetlen délutánt töltöttünk együtt velük és a családjaikkal. Hatalmas kemencében sült, friss pizzával vártak minket és őszinte kíváncsisággal. Az a délután a valódi emberi pillanatokról és beszélgetésről szólt. Olyan találkozás volt ez, ami után most is tartjuk a kapcsolatot és amit mindenképp meg akarunk ismételni. Zsuzsi, Ági és Ildi megmutatták az otthonukat, körbevezettek a tanyán, meséltek az életükről. Valódi találkozás volt ez, lélektől lélekig. A délután végefelé bevittek bennünket a szélmalomba a tanya mellett, ami gyönyörűen fel volt újítva és amihez rengeteg emlékük és történetük fűződik a vendéglátóinknak. Ottanra már egy másik család is csatlakozott hozzánk, így szép, nagy társasággá duzzadtunk. Ilditől mindannyian kaptunk a malom melletti útból egy-egy malomkövet, ami azóta is ott van a táskámban és amire ha ránézek, az a pillanat jut eszembe, amikor Ildi elgondolkozva nézte a malom egy szintjén a gerendákat, majd elkezdett arról beszélni, hogy mennyire csodálja a régieket, akik a modern technika nélkül, türelemmel, szakértelemmel és kemény munkával létrehoztak egy ilyen bonyolult szerkezetet, mint ez a malom.
Feltöltődve érkeztünk meg a mindszenti szállásra, ahol a többiekkel egészen hajnalig beszélgettünk a nap tapasztalatairól, élményeiről, a kérdéseinkről és arról, hogy hogyan induljunk el szeptemberben.
Másnap Anitával és Janival visszatértünk Hódmezővásárhelyre, ahol két helyszínen, két gyerekcsoporttal játszottunk drámajátékokat. Én Anita mellett voltam egy aktív, játszani akaró és -tudó gyereksereggel. Elmeséltük nekik, hogy hogyan is csöppentünk ide és azt, hogy a nyáron kigondolhatják, hogy van-e kedvük csatlakozni hozzánk. Ők meséltek arról, hogy mit változtatnának meg a világban.
Jelentem, itt a jövő, berobbant, játszani akar és változtatni. Hogy a világ, az emberek olyan igazak és valódiak legyenek, mint a sakáltanyai délután.
