Csütörtökön reggel, a 6:30-as eligazítás után a csapatok elindultak a különböző projekthelyükre. A mindszenti csapat: Németh Anikó, Gyombolai Gábor, Kálócz László, Kárpáti Liza.
Mindszenten Kovács Ildikó várt minket, a Művelődési Ház igazgatója. Kiderült számunkra, hogy a művház a város központja. A könyvtárral, a hétvégi piacával, a kiállítással a galériában, és a zenei oktatásával, mondhatjuk, hogy szerves részét képezi a kisvárosnak. A településnek két iskolája van, mi a Mindszenti Általános Iskola Dózsa-telepi tagintézményében leszünk. Witich Szilvia a tagintézmény vetetője várt minket. Kicsit mesélt nekünk az iskoláról, gyerekekről. Körbevezetett minket a termekben. Minden terem dekorálva van, az adott osztály abban az évben tanult anyagaiból. A legtöbb osztályban van interaktív tábla. Két osztálynál voltunk hospitálni, a negyedik cében és a hatodikosoknál. Mivel már majdnem nyári szünet volt, és az utolsó köröket futották (a gyerekek részéről ez elsősorban a pótlást jelentette), a kicsiknél játék-óra volt. Ennek kifejezetten örültünk, mert mi is beállhattunk gombfocizni, társasozni stb. A gyerekek nyitottak voltak, és rögtön az első találkozásnál mindenféléket meséltek magukról. A nagyoknál egy testnevelés órát láthattunk. Sajnos csak külső szemlélőként, és nem résztvevőként. Ebéd után volt egy szösszenetnyi szünetünk, kicsit sétálgattunk Mindszenten. A művelődési háznál felvett minket egy minibusz, amelyet a tanyagondnok vezet, és arra szolgál, hogy a gyerekeket szállítsa az iskolába és onnan haza (a kettő közti távolság akár 4-5 km is lehet). A család, amelyikhez mentünk, lelkesen várt minket. Sokat tudtunk meg a tanyasi életről, nehézségeiről, hátrányosságairól. De előjött, hogy ha lenne lehetőségük, ott hagynák-e, és beköltöznének-e a városba. A válasz egy határozott nem volt. Megkóstolhattunk a saját készítésű sajtjaikat, megnézhettük éppen készülő mézeiket, és körbevezettek minket, hogy megnézhessük állataikat.
-960x700.jpg)
A második napon foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek. Mivel nálunk négy osztály volt, a nagy korkülönbségre való tekintettel két csoportba dolgoztunk. A nagyok, együtt a hatodik-hetedik osztály kilencven percet dolgozott Németh Anikóval és Gyombolai Gáborral. Kálócz László és Kárpáti Liza pedig a kicsikkel, külön a negyedikesekkel és ötödikesekkel, negyvenöt percet dolgoztunk.
Az első körben olyan kevés mozgással járó játékokat játszottunk, amelyek sikerélményt okoznak, lelkesedést váltanak ki. Utána kezdtünk kicsit nehezebb, gondolkodósabb játékokba belemenni. pl. a logikai székfoglaló. A gyerekeknek együtt kellett dolgozniuk ahhoz, hogy sikerüljön a játék, ők találták ki a sratégiát.
Ezután olyan játékok következtek, amelyek révén csomó információt megtudhattunk róluk, az osztálytársak ezeket természetesen tudták egymásról. A játék úgy zajlik, hogy körben ülünk, egy ember áll a kör közepén, és ő azt mondja: „fusson az, aki…” - itt egy olyan dolgot kell mondania, ami rá igaz, és mindenkinek futnia kell, akire ugyanúgy igaz az állítás. A középen állónak az a célja, hogy sikerüljön leülnie valaki helyett.
A foglalkozás utolsó blokkjában kicsit mást csináltunk a negyedikesekkel, mint az ötödikesekkel. A kicsikkel kis csoportokban közösen krestünk egy mesét, amiből állóképet készitettek. A másik kis csoport nem tudta, hogy melyik mese az, de az állókép alapján ki kelett találnia. Az ötödikeseknél mese helyett valamilyen tipikus iskolai történést mutattak meg a kiscsoportok egymásnak.
A foglalkozások után egyet szusszantunk, és máris indultunk Budapestre.
Kárpáti Liza
Németh Anikó írása a másik csoportfoglalkozásáról:
A tagintézmény-vezető Szilvia, valamint a helyi művelődésszervező és színjátszó csoport vezetője, Heni azt javasolták, hogy mindegyik felsős osztállyal ismerkedjünk meg a pénteki foglalkozás keretében. Azt a tippet kaptuk ráadásul, hogy a 6. osztályban korábbi színjátszósok is vannak. Így alakult, hogy a létszám miatt kis csoportunk egy még kisebb csoporttá vált szét (egy Kávás és egy Káva stúdiós), hogy két foglalkozást tarthassunk egy időben. A nagyobb diákokból (6-7. osztály) egy vegyes csoport alakult, mivel többen a Határtalanul programmal éppen Erdélyben tartózkodtak. Ennek ellenére olyan szép számban gyűltek össze a foglalkozáson, hogy jelentősen zsugorodott a tér. Így szükséges volt rögtönözve alakítani a korábban kitalált játéksoron, hogy kivitelezhető és élvezetteli játékokba vonhassuk be őket. Ahogy a pedagógusoktól korábban megtudtuk, az iskola kisebb létszáma miatt mindenki ismeri egymást, azonban a diákok mégis új helyzetbe és csoportba kerültek a vegyes bontás miatt. Az ön- és társismereti játékok (pl.”Fusson az, aki..” „Én is sosem..”) így az első foglalkozás során még nem tudtak elmélyülni, de véleményem szerint a különböző osztályba járó diákok így is jobban megismerhették egymást. A játékokba lelkesen bevonódtak és jól el is fáradtak a végére. Összességében egy nagyon izgalmas csoportfoglalkozásban lehetett részünk. Reméljük, ők is annyira élvezték, hogy többük jelenlétére számíthatunk szeptemberben!
