CSÜTÖRTÖK
Délelőtt
Ismerkedés az iskolával
Csütörtök reggel 6.30-as eligazítás után indultunk el az első találkozásra a Szélmalmok projektben résztvevő partneriskolákkal. Székkutason a Gregus Máté Általános Iskolában hospitálásra, ismerkedésre és délutáni tanyalátogatásra vártak minket. Korán keltünk, de aranyat nem leltünk, csak útfelújítást, ami miatt sajnos késtünk is a tervezett érkezéshez képest. Szerencsére a helyi pedagógus, Mary rugalmasan kezelte a szituációt.
A 7. osztály az iskola udvarán, a sportpálya lelátóján ülve várt bennünket. A bemutatkozás után – a tegeződést ajánlottuk – négy csoportra bomlottak szét, és Melivel, Viktorral és Marcival egy-egy csoporthoz csatlakozva ismerhettük meg az iskolát a diákok szemszögéből. Az épület jó adottságokkal rendelkezik, nagy udvarán zajlanak a tornaórák és a szünetekben, órák után is igénybe veszik a tanulók a kinti területet. Található itt egy üvegház is, amit főleg az alsósok használnak környezetismeret és technika órákon, illetve egy nagyméretű sakk készlet is helyet kapott az udvar egyik sarkában. Az épületben van számítástechnika termük és nyelvi laboruk is, ám a terem nem csak ezt a célt szolgálja. Más órákat is tartanak itt, ám ez a helyiség nem túl népszerű a diákok körében, mert berendezése adott, nem variálható. A többi tanteremben gyakran rendezik át a padokat, az egyikben például egymás felé forgatott asztalokat láttam elszórtan. A padok elrendezése azonban nem feltétlenül jelöli a munkaformát, kérdésemre, hogy ilyenkor csoportmunkában dolgoznak-e, vegyes válaszok érkeztek. A tantermekben több helyen interaktív tábla is található, amit a tanulók örömmel használnak, ám nem olyan gyakran, mint ahogy szeretnék. Az óráik különböző termekben zajlanak, nincs állandó osztálytermük. A fiatalok közlékenyek voltak, apró titkokat is megosztottak velem az iskola egyes helyszínei kapcsán, remek volt így megismerni az intézményt.
A tízperces szünetben ittunk egy gyors kávét az tagintézmény-vezetővel – az iskola a hódmezővásárhelyi Klauzál Gábor Általános Iskola égisze alatt működik – majd magyarórán vettünk részt, amit Mary tartott.
Hospitálás
Az óra elei szervezési feladatok, házi feladat ellenőrzése után a gyerekek papírokat kaptak, melyekre Mikszáth Kálmán életének bizonyos kulcsszavait írta fel a tanáruk. Padtársukkal megbeszélhették, milyen események, történetek köthetőek ezekhez, majd a terem hosszában felsorakoztak az események kronológiai sorrendje szerint. Három diák nem kapott cédulát, nekik az volt a feladatuk, hogy segítsenek rendezni a sort, majd kiegészítették a sorban állókat, akik egy-egy mondatot mondtak a kapott kulcsszavakról. Hármójuk közül egy tanuló volt kifejezetten aktív, ő beszélt legtöbbet, a többiek talán kissé zavarban voltak. Az osztály hangosabb szóváltás nélkül, gördülékenyen végezte a feladatot, látszott, hogy nem ez az első alkalom, amikor ilyen módon dolgoznak. Az csoport ezután A néhai bárány című novellával ismerkedett, mondatonként váltva, hangosan olvastak, majd egy-egy jobban olvasó tanulónak jutottak hosszabb részletek. Végül az idő sürgetésére a pedagógus átvette a szót, ő fejezte be a történetet. Hálás voltam azért, hogy a hangos olvasásra sor került, hiszen így képet kaphattunk arról, mire számíthatunk, ha esetleg írott szövegekkel szeretnénk dolgozni.
Az olvasás után az előforduló ismeretlen szavakat tisztázták, illetve a palóc, tót kifejezéseket ismételték át, térképen is megnézve, mely tájegységekről van szó. (Vizuális megerősítés, térbeli tájékozódás fejlesztése.) Majd a novella műfajáról beszélgettek, ami új ismeretet jelentett számukra. A pedagógus kérdésekkel segítette őket, hogy elhelyezzék a novellát a műnemek rendszerében a már ismert műfajok között, előhívva ezzel az előzetes ismereteket és lehetővé téve, hogy maguk konstruálják meg a tudást. A témában való elmélyülést az időkeret nem tette lehetővé, de úgy gondolom, az időigényes hangos olvasást látnunk, hallanunk hasznosabb volt, mintha egy óratervet szorosan követő, ahhoz mereven ragaszkodó foglalkozást néztünk volna meg.
Az így is látszott, hogy változatos munkaformákban tevékenykedhetnek a tanulók, amik nem jelentenek számukra újdonságot. Aktívak, jelentkeznek, bátran hibáznak – legalábbis a látott tanórán. Egymással elfogadóak, jó légkör uralkodik, nem gúnyolják egymást helytelen válasz vagy olvasási hibák miatt. A lányok egyébként aránylag jól olvasnak, fiúk között küzdenek többen nehézségekkel. Úgy tűnt, a fiúk és lányok között nincs különösebb ellentét, a teremben mégis elkülönülve helyezkedtek el, az ajtó felől csak lányok ültek, illetve a középső padsor elején foglalt helyet még egy páros, aztán a fiúk következnek a harmadik padsorban. Vegyes nemű padtársakat ezen az órán nem láttam.
A magyarórán a fejlesztőpedagógus is részt vett, aki délutánonként, illetve időnként egy-egy tanóra alatt külön foglalkozik a hozzá járó tanulókkal. Logopédus, gyógypedagógus, és iskolapszichológus is a gyerekek rendelkezésére ál. Mint másnap Marytől megtudtuk, 5 tanuló van, aki papírforma szerint sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézségekkel küzd. Az osztályban a személyes kapcsolatok jók, a gyerekek empatikusak, segítik egymást. Az iskolapszichológus is csoportosan foglalkozik velük, de egyébként is nyíltan beszélnek egymás előtt az őket foglalkoztató dolgokról, esetleges nehézségekről. Velünk is nagyon elfogadóak, érdeklődőek voltak, a délutáni közös vetélkedőn, amit a tájházba szerveztek nekünk meglepetésként, újabb lehetőséget kaptunk az oldódásra, közös élmények szerzésére.
Tájház és tanyalátogatás
A tájház az iskolához közel található, hon-és népismeret órákon korábban rendszeresen járt ide az osztály. Az épület bizonyos értelemben faluházként működik, közösségi programoknak ad teret. A kertben gyógynövények találhatóak, ezeket a helyi lakosok egy részének munkát biztosító közeli Herbária üzem adományozta.
A vetélkedő a korábbi csoportokban zajlott. Először számozott tárgyakat kellett megneveznünk, melyek a gazdálkodáshoz vagy a paraszti kultúrához kapcsolódnak. Csapatonként egy ember bekötött szemmel egy-egy tárgyat is kitapogatott, és megállapította mi az – nekünk köszörűkő jutott tokmánnyal. A gyógynövényekhez is kötődött feladat: 3 perc alatt le kellett jegyezni a kertben található növények neveit, de úgy, hogy papírt és tollat nem volt szabad hátravinni. Ezután ábécé sorrendbe rendeztük őket, majd néhányról beszéltünk is – miért hasznosak? Gumicsizmát hajítottunk kasba, ezzel is szerezhetünk pontot, illetve csoportosan előadtunk egy kiszézéshez kapcsolódó verset különböző stílusokban. A mi csapatunk elég gyors volt, és pontosan is dolgoztunk – szoros közdelemben Balázzsal, Szandrával, Grétával és Edvárddal végül mi végeztünk az első helyen.
Jó volt látni azt, hogy a többi csapattal is támogatóak a gyerekek, magát a játékot élvezték, és nem a versengés volt fontos nekik a délutánból.
Ebéd után tanyalátogatásra mentünk, először Nagy Lajos tanyáján állunk meg, aki egy régi iskolaépületet alakított át, és helyezte el benne helytörténeti emlékekből álló gyűjteményét. A házban több napon át lehetett volna bogarászni a tárgyakat, ráadásul csodaszép kertben pihenhettünk közben. Baromfiudvar, kacsák, tyúkok, pulykák, mangalicák, galambdúc, kis halastó, kecskék, veteményes kert található a tanyán, ami kívülről is igazi turistacsalogató látvány, és a vendégszeretetről, házi kecskesajtról és pálinkáról még nem is beszéltünk.
A tanyalátogatáson az osztályból Balázs és Lili is részt vesz velünk, őket ugyanis autóval vitte haza Mary. (Ezt gyakran megteszi, mert a gyerekek messziről érkeznek a faluközpontba.)
Az idős házaspár elmesélt egy történetet Balázsról, aki gyerekkorában is járt náluk több alkalommal, és egyszer azt találta mondani, hogy „szép ez, szép ez csak egy a kár, hogy nincsen lú.” Nemsokára megértettük mi is, honnan ered a lovak nagy szeretete, de előbb még hazavittük Lilit, aki a nagyszüleivel él egy tanyán. Miután őt otthona közelében kitettük, Balázsékhoz mentünk, akik a sertéstenyésztés, szarvasmarhatartás és húsfeldolgozás mellett lovakkal is foglalkoznak. Egy ideje Balázs is hajt már fogatot, a család rendszeresen jár versenyekre. A fiú mesélt arról, hogy a rendszeres gondozásnak, törődésnek hála mennyire kötődnek hozzá az állatok, mennyire megbízik bennük.
Az estét Mindszenten töltöttük, találkoztunk az ottani, illetve a hódmezővásárhelyi kávás csapattal. A szállásunkon, ami a Hét Halász Házában volt, este megbeszélést tartottunk tapasztalatainkról, értékeltük a nap eseményeit.
PÉNTEK
Délelőtt
Az első foglalkozás
Másnap reggel 7.45-kor kezdődött Székkutason a foglalkozásunk, így Melivel és Viktorral korán el kellett hagynunk a szállást. Az osztállyal az előző napi remekül szervezett fogadtatásunknak köszönhetően már szereztünk annyi közös élményt, hogy nem ismeretlenként kezdtük a közös játékot. Ráadásul a csoportból 11 fő jár Maryhez színjátszóra, így a szabályjátékok világa nem ismeretlen számukra. A nevek memorizálására még szükségünk volt, de alapvetően oldott hangulatban indult a reggel.
Rengeteg játékkal készültünk, de végül a programról való rövid beszélgetés után a következő játéksor valósult meg:
- Név- mozdulat -jelző: ismerkedés, névtanulás, önkifejezés, felszabadító játék (Meli)
- Tapskör: koncentráció, együttműködés (Meli)
- Séta- stop- kiálts: koncentráció (Verocs)
- Szín-testrész: kapcsolatteremtés, egymásra figyelés, felszabadító (Verocs)
- Kupacok: kapcsolatteremtés, koncentráció, együttműködés (Viktor)
- Szoborfogó: felszabadító játék, koncentráció (Viktor)
- Mi lehetne még?: asszociációs játék, szituációs (Viktor)
- Pletykajáték: figyelem, memória (Viktor)
- Fusson az, aki… ön-és társismeret (Verocs)
- Székes logikai: együttműködés, koncentráció (Viktor)
- Befejezetlen mondat (záró kör): reflexió (Meli)
A fogójátékot és a mozgásos gyakorlatokat nagyon élvezte a csoport. Egymásra figyelve, a játékszabályokat megértetve és betartva, nagy játékkedvvel vettek részt a délelőttben. A pletykajáték kevésbé működött, illetve nagyon hamar torzult az információ. Talán attól a tudattól, hogy szó szerint kell megjegyezni a kezdőmondatot, néhány gyerekben létrejött valamiféle gát, és nem tudták továbbadni azt, amit hallottak. (Nem érzékszervi problémáról van szó. Kevésbé élesen, de hasonló jelenség megfigyelhető volt a záró körnél is, ahol kötött mondatkezdést fejezhettek be. A névkörnél – ami egyszerre tartalmaz verbális, motoros, auditív, vizuális megerősítést – hasonló zavarok nem jelentkeztek.)
A Fusson az, aki… című játék egyelőre nem igazán mélyült, de ami késik, nem múlik – a gyerekekkel együtt nagyon várom, hogy újra találkozzunk, együtt játsszunk, és jobban megismerjük egymást. Úgy érzem, hogy a következő tanévben induló projektet jó emlékekkel, várakozással telve kezdhetjük.
